Habar "signed" zenesz lettem egy multinal, szeretett orszagomban ez megis egy olyan hosszu es szanalmas 'kalvariat' vont maga utan, amelyre sok peldat nem lehet talalni a kortars magyar eloadok kozott, de az is lehet, hogy csak a zenekar nem volt tul szerencses csillagzatu, amiben akkoriban jatszottam. Sok zenesz ismeros mondta is, kar nyavalyogni, mas orulne, ha egy ilyen ceg szerzodest ajanlana neki... Ma mar batran javallanam barkinek : ha egy kiado ILYEN szerzodest ajanl, akkor bizony jobb nemet mondani ra... :) De akkor ezt nem tudhattam, csak azt, hogy ha valamit, akkor azt a cuccot ALA KELL IRNI, ha akarok valamit kezdeni a zenevel :))))) hat igen... Mindenesetre tapasztalatnak tobb volt, mint tokeletes...

Sok szep pillanat, de tripla annyi felesleges szivas es hulyeseg utan vegleg valaszuthoz ertem :

1. Lekanyarodni az utrol – hobbikent megtartva a zenet – vagy
2. tovabb, – elore – "menekulni" ? :)

(Nem szerettem uttoro lenni, de a jelszot ugy latszik megis megfogadtam... :)

Talan egyfajta "zenesz–eletoszton" kell ahhoz, hogy habar nehezen, de vegul meghozza az ember azokat a donteseket, amelyek vegul kiutat jelenthetnek szamara – lehetetlen elethelyzetekbol, gatlo emberi kapcsolatokbol, nem is beszelve a magyar zenei/muvesz vilag szurrealitasarol...

Ha ebbe nem szamitanam bele az eredendo "gyermekkori" :) motivaciom, a fent emlitettek mar akkor is epp elegendoek a donteshez, hogy "kis idore" elhagyjam szulofoldemet Magyarorszagot es szulovarosomat, Kaposvart.

Tettem mindezt azert, amiert a multban oly sok honfitarsam is tette, de hosszabb magyarazattal talan nem is tartozom senkinek... :)